Mintegy 4,2 milliárd forintos beruházással bővíti veszprémi elektromotor gyárát a svájci Maxon magyarországi leányvállalata, a Maxon Motor Hungary Kft., a beruházás 102 új munkahelyet teremt - jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter sajtótájékoztatón.

A legújabb technológiájú vasalókat, gőztisztítókat, vasalódeszkákat és egyéb vasaláshoz használt kiegészítőket gyártó svájci Laurastar vállalat új szervizközpontot épített Kapuváron, melynek megnyitójára 2017. október 6-án került sor. A cég magyarországi leányvállalatát a Laurastar Services Kft-t 2008-ban Kapuváron alapította, ahonnan ma már közel 40 országot látnak el cserealkatrészekkel. A beruházás keretében új szervizközpontot épített a vállalat, amely otthonául szolgál a Laurastar képzési centrumának is.

Dr. Pana Petra a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára, köszöntőjében elmondta, hogy egy olyan vállalat szavazott hosszú távon bizalmat Magyarországnak, mely több mint 2,5 millió eladott termékkel a világ egyik legismertebb márkájává nőtte ki magát az elmúlt több mint 35 évben.

 

 

A helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a beruházásokért folytatott versenyben hazánk proaktív politikát folytatva a világgazdaság szereplőit tette érdekeltté abban, hogy Magyarországot válasszák befektetéseik helyszíneként. Kiemelte, hogy a létrejött munkahelyek nemzetgazdasági hozzáadott értéke alapján hazánk a világon az 5. legjobb értéket produkálta, a régiós versenytársak mellett olyan országokat megelőzve, mint Svájc, Japán vagy Svédország.

Elmondta, hogy a svájci cégek közül több meghatározó szereplője a magyar piacnak, az elmúlt évek során tovább erősödött a két ország stabil gazdasági kapcsolata. Kiemelte, hogy a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2016 végén 4.820,2 millió eurót ért el a Svájcból érkező külföldi közvetlen beruházások (FDI) állománya Magyarországon, ami alapján a 4. legfontosabb befektető országnak számít hazánkban.

 

 

 

 

A kétoldalú kereskedelmi forgalom az első félévben a Svájc és Magyarország között 10,1%-kal nőtt, és 757,5 millió eurót tett ki. Az export 7,4%-os emelkedés után 436,8 millió eurót ért el. Mindezek mellett a Svájcból érkező magyar import 2017 első hat hónapjában 14%-kal nőtt – ismertette a külgazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkár.

(KKM)

Magyarországon minden készen áll ahhoz, hogy a következő évek a gazdasági sikerek jegyében teljenek el - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök kedden a Pest megyei Pátyon, a Nemzeti Ipari Park Üzemeltető és Fejlesztő Zrt. beruházásában épült új nemzetközi logisztikai központ megnyitóján.

"Új korszakot szeretnénk nyitni, a még magasabb gazdasági növekedés korszakát a magyar gazdaságtörténetben" - mondta a kormányfő.

Közölte: a kormány elindította Európa legnagyobb, ipari parkok fejlesztésével foglalkozó beruházássorozatát, amelynek két zászlóshajója az 5 milliárd forintos - 75 százalékban piaci hitelből megvalósított - pátyi és a 17 milliárd forintos hatvani beruházás. Mindkét fejlesztés állami fedezetű, de piaci alapú.

Ám ez csak a kezdet, mert megindulnak azok a projektek, amelyek lefedik ipari parkokkal egész Magyarországot. A Modern városok programban 13 megyei jogú városban összesen 44 milliárd forint értekben építenek majd ipari parkokat - fejtette ki.

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy nem híve az állam jelentős gazdasági szerepvállalásának, "jobban bízunk a vállalkozókban, a befektetőkben, mint a saját bürokratáinkban", de az állami iparipark-fejlesztési program meghirdetése nélkül elmaradnának a beruházók.

Tájékoztatása szerint 2020-ig 150-200 milliárd forintot fordítanak az iparipark-hálózat kiépítésére, a létrejövő létesítmények pedig a legkomolyabb igényeket támasztó cégek ingerküszöbét is megütik majd.

A kormányfő szerint a kontinens "szívében" lévő Magyarországot "a Jóisten is arra teremtette", hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson a logisztikai iparban, és célja is, hogy a régió logisztikai szolgáltató központjává váljon. Hozzáfűzte: a visegrádi négyek (Magyarország mellett Csehország, Szlovákia és Lengyelország) Európa legstabilabb, legbiztonságosabb és legnagyobb gazdasági növekedést produkáló régióját alkotják.

Szükség van ugyanakkor a szabad áruforgalomra is - folytatta -, ezért

Tíz éve ez még így is volt, ma azonban a külső határok nyitva vannak, és egyre több belső határt építenek vissza, a magyar politika feladata, hogy ezt a folyamatot megpróbálja megállítani - mondta.

A mostani megnyitó szerinte azt mutatja, hogy az elmúlt években megteremtett magyar gazdaságpolitikai klíma jó alapot nyújt az ide érkező befektető cégeknek. "Úgy tekintünk Magyarországra, mint egy nagy jövő előtt álló országra, és örülünk, hogy nemcsak mi látjuk így saját magunkat, hanem az ide érkező befektetők is ezt gondolják rólunk" - fogalmazott a miniszterelnök.

A pátyi ipari parkban tevékenykedő külföldi cégek, amelyek "igazi nagy vadak", Magyarországot választották működésük helyszínéül, ami azt jelenti, hogy

- hangsúlyozta Orbán Viktor.

A pátyi beruházásról elmondta: az új csarnok első körben 160 embernek ad munkát, ráadásul a magyar nemzetgazdaság két fontos ágazatát fogja össze, a járműipart és a logisztikát.

"Abban bízom, hogy a Kühne + Nagel mostani beruházása is kapcsolódik egy új fejezet megnyitásához a magyar gazdaság történetében" - zárta szavait Orbán Viktor.

A nemzeti ipari parki program tavaly vette kezdetét a pátyi beruházással, amikor lerakták a világ egyik vezető szállítmányozó és logisztikai vállalata, a Kühne + Nagel regionális autóalkatrész-elosztó központjának alapkövét. A több mint 23 ezer négyzetméteres beruházás kivitelezését az Inpark márkanév alatt tevékenykedő, állami tulajdonú Nemzeti Ipari Park Üzemeltető és Fejlesztő Zrt. végezte.

Fotók: Árvai Károly/kormany.hu

Az eseményen készült videó vágatlan változata letölthető a Sajtószobában.

(MTI)

Tisztelettel köszöntöm az ’56-os forradalom és szabadságharc hősei előtt fejüket meghajtó magyarokat. Köszöntöm Önöket szerte a világban, Torontótól Párizson át Dunaszerdahelyig és Munkácstól Szabadkán át Székelyföldig. Köszöntöm azokat, akik itt, a nemzet fővárosában ünnepelnek, és azokat is, akik a képernyő előtt, otthon vannak velünk. Azokat köszöntöm, akik átérzik, hogy mi, magyarok a szabadság népe, egy különleges szabadságnemzet vagyunk. Eshet eső, fújhat metsző szél, jöhet könnygáz vagy lovasroham, mi összegyűlünk, mert éljünk bárhol is a világon, ma emlékezni akarunk. Méltó és igazságos. Emlékezni akarunk arra a csodálatos októberi napra, amikor egy nép azt mondta: elég volt, s megremegtek a kommunista világrendszer tartópillérei. Emlékezni akarunk a pillanatra, amely örökké élni fog a világ szabad nemzeteinek emlékezetében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

A haza természeti és szellemi valóság. A szovjet uralom azonban egy történelem nélküli térbe taszított bennünket, meg akarta semmisíteni a múltunkat és a kultúránkat is. A fizikai és szellemi terror megismétlődése ellen a nemzeti emlékezet a legerősebb fegyver. Ezért jöttünk ma éppen ide. A mellettünk álló épület a nyilasok főhadiszállása, majd a kommunista pártállami terror székhelye volt. Előbb a nemzeti, aztán a nemzetközi szocialisták fészkelték be magukat ide. Itt tartották fogva, és kínozták azokat, akiktől a legjobban féltek, és akiket ezért a legjobban gyűlöltek. 2002-ben pengefallal kimetszettük térből és időből, mementóvá emeltük, és egy múzeumot helyeztünk ide, Budapest, Magyarország és Európa szívébe. Emlékeztesse mindig a világot, hogy a magyarok szabadságvágyát nem lehet megfojtani. Azért állítottuk ide, hogy bennünket is figyelmeztessen: ha elvész a szabadság, ha elvész a nemzeti függetlenség, mi magunk is elveszünk. Arra int minket, hogy nekünk a szabadságot sosem adják ingyen. Mindig meg kell küzdenünk érte. Jöjjenek a labancok, a muszkák, a németek vagy a szovjetek, öltsenek nyilaskeresztes vagy kommunista gúnyát, a saját szabadságunkat mindig nekünk kell megvédenünk. Más sohasem fogja. Mi megszoktuk: mifelénk a felszabadítás egy újabb megszállás kezdete. Szerencsés az a nép, amelynek a kellő pillanatban, a sorsdöntő órákban vannak lányai és fiai, akik készen állnak a haza védelmére. Mert Európának ebben a szegletében rendre eljönnek azok az idők, amikor a hazaszeretetről nem elég szépen beszélni, van, amikor a hazát tényleg meg kell védeni.

Ma azokra emlékezünk, akik egy nap arra ébredtek, hogy már mindent elvettek tőlük, amiért érdemes lett volna nemhogy meghalni, de élni is. Nemcsak azt vették el tőlük, ami volt, hanem azt is, ami lehetett volna. Szíven ütötte őket a rémület, ha ez így megy tovább, akkor örökre elveszítik Magyarországot. És akkor a szakadék szélén, az ezeréves haza és a magyar világ szétporladásának küszöbén állva fellázadtak. 1956-ban az a csodálatos ország bontakozott ki az elnyomás félhomályából, amire mindig is vágytunk. Felvillant előttünk, hogy lehetséges, létezhet olyan Magyarország, amelynek szebbik énünk adja az ácsolatát. A forradalom nemzeti forradalom volt. A gyárakban dolgozókról egy csapásra kiderült, hogy nem nemzetközi proletárok, hanem magyar munkások. És erre a pillanatra mindig emlékezni fogunk, amíg egyetlen magyar is él a Földön. Tegyünk egy kitérőt, s valljuk be: mi nemcsak emlékezünk, de nem is felejtünk. Azokat sem felejtjük el, akik velünk szemben álltak. Szokás vádolni bennünket, hogy mi nem tudunk megbocsátani. De valójában ők képtelenek megbocsátani nekünk mindazt, amit a majd’ félszáz év alatt ellenünk elkövettek.

Tisztelt Emlékezők!

A nyugatiak, ha csodálták is a magyar forradalmat, nem értették. Nem értették az erőt, amely bennünk dolgozik. Nem értették, miért harcolunk olyan túlerővel szemben, amelyet emberi számítás szerint aligha győzhetünk le. Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében. Azt akarjuk, hogy tiszteljék azt, akik és amik vagyunk. Ezer éven át őriztük Európa határait, és küzdöttünk a nemzeti önállóságunkért. Bátor és harcos nemzet vagyunk, amely jól tudja, akit nem tisztelnek, azt megvetik. Azért nem értenek bennünket Brüsszelben ma sem, mert már akkor sem értettek.

Tisztelt Ünneplők!

Nemcsak a Terror Háza Múzeum mellett, de a világ egyik legszebb sugárútján is állunk. Itt magasodik előttünk hamisítatlan valójában az a szépség és nagyság, amire a mi nemzetünk képes. Itt sorakoznak az Andrássy úti paloták, arra a Hősök tere, amott pedig az Operaház és a Lánchíd. Egy örökség, egy lenyűgöző örökség, amely mindannyiunkat kötelez. Régi tereink nem díszletek, hogy csodálkozva tébláboljunk közöttük. Mércék ezek és mérőeszközök, jelek és figyelmeztetések. Egy nemzet, amely ilyen csúcsokra jutott, mint mi – s nem is egyszer –, kevesebbel nem érheti be. Ma sem érhetjük be kevesebbel. Voltak időszakok, amikor egy birodalmat kellett irányítanunk. Volt olyan is – nem egyszer –, amikor az ellenség pusztítása után kellett újjáépíteni és újjászervezni a feldúlt hazát. És nem bújtunk el sem a felelősség, sem a munka, sem a Jóisten akarata elől, vállaltuk, amit vállalni kellett. Voltak, akik a harcmezőn álltak helyt, és voltak, akik szellemi teljesítményükkel biztosították helyünket a nemzetek sorában. Ma azt a napot ünnepeljük, amikor sok millió magyar egyszerre ismét ráébredt, bár különböző életeket élünk, mindannyian ugyanahhoz a nemzethez tartozunk. Ma arra a pillanatra emlékezünk, amikor a bíboros és az esztergályos, a filozófusok és a pesti srácok, a főherceg és a szovjet partizánból lett hadügyminiszter ugyanazt akarták. Ma arra az érintésre emlékezünk, amely áthatolt az elszakított nemzetrészeket elválasztó falakon, és átjárta az erdélyi diákgyűléseket vagy a szamosújvári börtön celláit. Mansfeld Péter, Wittner Mária, Dózsa László, Szabó János, Pongrátz Gergely, Nagy Imre, Mindszenty József. Őket nézzük, de egy nemzetet látunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az emlékezés segít, hogy farkasszemet nézzünk mai életünk igazságával is. Az igazság az, hogy a kommunizmus után harminc évvel ismét van olyan világerő, amely az európai nemzeteket egyszínűvé és egyenállagúvá akarja gyúrni. Mint minden európai kultúrnemzetnek, úgy nekünk, magyaroknak is mindig volt saját elképzelésünk Magyarországról. Egy látomás a szabadságról, a civilizációról, egy látomás arról, hogyan kell embernek lenni és ember módjára élni. Mindig is így építettük újjá Magyarországot, miután megszabadultunk az éppen aktuális elnyomóinktól. Így volt akkor is, miután ledöntöttük a kommunizmust, és hazaküldtük a szovjeteket. Az igazság az, hogy most, három évtized után újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk. Az igazság az, hogy a szabadság 1990-es kivívása után most újra történelmünk fordulópontjához érkeztünk. Hinni akartuk, hogy a régi bajok már nem térhetnek vissza. Hinni akartuk, hogy a kommunisták hagymázas álma, hogy magyarok helyett homo Sovieticust faragjanak belőlünk, soha többet nem jöhet elő. És most itt állunk, és elképedve látjuk, hogy a globalizmus erői feszegetik az ajtónkat, s azon dolgoznak, hogy magyarok helyett homo Brüsselicusszá gyúrjanak bennünket. Hinni akartunk abban, hogy soha többé nem lesz dolgunk olyan politikai, gazdasági és szellemi erőkkel, amelyek el akarják vágni nemzeti gyökereinket. Hinni akartunk abban is, hogy Európában nem ütheti fel a fejét terror és erőszak.

Nem így történt. Európát elvakították hajdani sikerei, s úgy szorult vissza a világszínpadon, hogy észre sem vette. Világszerepről álmodozott, s ma már a szomszédjai is alig törődnek vele, és a saját háza táján is alig tud rendet tartani. Ennek belátása helyett bosszúhadjáratokat indítottak azok ellen, akik a szellemi önfeladás és a nihilizmus veszélyeire figyelmeztettek. Vaskalaposnak bélyegezték azokat, akik szerint Európának fizikailag is védhető külső határokra van szüksége. Rasszistának bélyegezték azokat, akik szerint a bevándorlás veszélyt jelent a kultúránkra. Kirekesztőnek bélyegezték azokat, akik a kereszténység védelmében szót emeltek. Homofóbnak bélyegezték azokat, akik kiálltak a család védelme mellett. Nácinak bélyegezték azokat, akik szerint Európa a nemzetek szövetsége. És végül fantasztának bélyegezték azokat, akik letértek a brüsszeli gazdaságpolitika ingoványba vezető útjáról. Kevesen éltük túl ezeket a büntetőhadjáratokat. Ez a gőg vezette bele Európát abba a gazdasági, politikai és szellemi zűrzavarba, amelyből ma minden ország menekülni akar. Ez az igazság, amellyel ma szembesülnünk kell. Kitérő. Úgy tűnik, arrafelé nem ismerik Szent István királyunk legfontosabb intelmét. „Semmi sem emel föl, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az európai emberek – köztük mi is – torkig lettünk azzal, hogy a globalizációt ellenállhatatlan erőként fogadtassák el velünk. Elegünk lett, hogy azt verik éjjel-nappal a fejünkbe, hogy semmit sem tehetünk, tűrnünk, alkalmazkodnunk és meghajolnunk kell. Mi azért akartuk és akarjuk ma is az Európai Uniót, hogy legyen biztosíték és eszköz, amellyel az európai nemzetek megvédik a civilizációról alkotott közös gondolataikat. A valóságban azonban sebezhetőbbekké tettük magunkat, mint voltunk. Minden válsághelyzetben Európát kiáltanak, mintha varázsszó lenne, ami önmagában képes fordítani a sorsunkon. Európa vakvágányra futott. Mi, magyarok tudjuk, miért. Ilyenkor, október 23-án látjuk a legvilágosabban. A XX. században katonai birodalmak okozták a bajt, most a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkedtek fel. Nincsenek határaik, de van világmédiájuk, és vannak tízezer szám megvásárolt embereik. Nincs szilárd szerkezetük, de van kiterjedt hálózatuk. Gyorsak, erősek és brutálisak. Ez a pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Brüsszelt és jó néhány tagállamát is. Amíg nem nyeri vissza szuverenitását, addig Európa kormánykerekét sem lehet a helyes irányba fordítani. Ez a birodalom hozta nyakunkra az újabb kori népvándorlást is, a migránsok millióit és az új bevándorlók invázióját. Ők dolgozták ki azt a tervet, amellyel Európát kevert földrésszé akarják alakítani. Már csak mi állunk ellen. Oda jutottunk, hogy Közép-Európa maradt az utolsó európai migránsmentes övezet. Ezért van az, hogy az Európa jövőjéért folyó küzdelem éppen ide összpontosul.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok voltunk azok, akik megtörtük a hallgatás jegét. Mi vagyunk azok, akik megneveztük az erőket, amelyek el akarják vágni Európát nemzeti gyökereitől. Felhoztuk a fényre, előbb nemzeti, majd nemzetközi összefogást hirdettünk ellenük. Nem tehettünk másként. A félhomály és a rejtett háború nem a mi világunk. Azt mi sohasem nyerhetjük meg. Sötétben az ellenfeleink vannak túlerőben. Csak nyíltsisakos küzdelemben, világos és egyenes beszéddel van esélyünk arra, hogy a határainkat megvédjük, a népvándorlást megállítsuk, és nemzeti identitásunkat megőrizzük. Ha magyar Magyarországot és európai Európát akarunk, akkor arról nyíltan kell beszélnünk. És nem elég beszélni, harcolnunk is kell. Ahogy mindig is tettük, ha a szabadságunkról és a függetlenségünkről volt szó.

Tisztelt Ünneplők!

Ma minden választás sorsdöntő Európában. Az volt az osztrák, a német, a cseh, és az lesz jövőre az olasz és a magyar is. Most dől el, Európa népei visszaveszik-e saját nemzeti életük irányítását, visszaveszik-e a gazdasági elitekkel összefonódott európai bürokratáktól. Minden téren, a politikában, a gazdaságban, a szellemi életben és mindenekelőtt a kultúrában mély változásokat kell elérnünk. Most dől el, sikerül-e visszahoznunk a régi, multikulturalizmus előtti, nagyszerű Európánkat. Biztonságos, méltányos, polgári, keresztény és szabad Európát akarunk.

Még mindig sokan gondolják azt, hogy ez lehetetlen, de mi csak gondoljunk 1956-ra. Hányan hitték volna október 23-án reggel, munkába menet a villamoson, hogy estére a Sztálin szobor helyén már csak két csizma marad? Hányan hitték volna, hogyha kell, akkor még a gyerekemberek is fegyvert fognak? Örkény írja a pesti polgári lakásba bekopogó kisfiúról: „Néni, kérem, ha szépen megtörlöm a lábam, szabad kilőnöm az ablakon?” És hányan hitték 1988-ban, hogy a kommunizmust egy éven belül megrogyasztjuk, rászámolunk és leléptetjük, a szovjet csapatokat pedig kiparancsoljuk az országból? És hányan hitték 2010 előtt, hogy hamarosan új, nemzeti alapokon álló, keresztény kultúrájú és családjainkat megvédeni képes alkotmányunk lesz? Azt mondták, lehetetlen. Azt mondták, lehetetlen az IMF-et hazaküldeni. Azt mondták, lehetetlen a bankokat elszámoltatni. Lehetetlen a multikat megadóztatni, lehetetlen a rezsit csökkenteni. Azt mondták, lehetetlen mindenkinek munkát adni, hogy lehetetlen a népvándorlással szembeszegülni, és hogy lehetetlen a migránsok invázióját a határainknál kerítéssel megállítani.

Egyszer sem mondhattam Önöknek azt, hogy biztosan sikerülni fog. Az életben az ilyesmire nincs garancia. Egy dolog azonban bizonyos volt: ha meg sem próbáljuk, akkor nem is sikerülhet. Valamennyi esély mindig van. 1956-ban megmentettük a nemzet becsületét, 1990-ben visszavettük a szabadságunkat, 2010-ben pedig a nemzetegyesítés útjára léptünk. Nekünk senki sem mondhatja, hogy lehetetlen. Mi tudjuk, hogy a népvándorlást meg lehet állítani, a globalizációt féken lehet tartani, Brüsszelt meg lehet zabolázni, a pénzügyi spekuláns tervét meg lehet lékelni, az Európai Egyesült Államok őrült ötletére pedig kényszerzubbonyt lehet húzni. Csak az kell, hogy mi itt, Közép-Európában lengyelek, csehek, szlovákok, románok és magyarok összefogjunk. Csak az kell, hogy felfedezzük az erőt a kezünkben, a fejünkben, a szívünkben, és a büszke nemzetekhez méltó módon viselkedjünk.

Tisztelt Ünneplők!

A tét nagy. Semmit sem vehetünk félvállról. Nem ringathat bennünket tétlenségbe és kényelmességbe a mai erőnk. Sohase becsüljük le a sötét oldal erejét. A következő választás esélyesei vagyunk, de még nem érdemeltük ki, még nem harcoltuk ki a győzelmet. Mindenkire szükségünk lesz. Ezért az előttünk álló hónapokban készülődni fogunk. Márciusban újrakezdjük. És akkor áprilisban ismét győzni fogunk.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

Stratégiai együttműködési megállapodást kötött a magyar kormány és a Kühne+Nagel. A svájci központú szállítmányozási és logisztikai vállalat Magyarországon már rendelkezik jelentős logisztikai kapacitásokkal, és a jövőben is nemzetközi stratégiájában fontos partnerként tekint hazánkra, hiszen a kiváló földrajzi elhelyezkedés, valamint a fejlett infrastruktúra együtt komoly versenyelőnyt jelentenek Magyarország és az itt jelenlévő vállalatok számára egyaránt.

A Kühne+Nagel széles körű áruszállítási és logisztikai szolgáltatásokkal áll megbízói rendelkezésére, Légi, tengeri és szárazföldi áruszállítással egyaránt. Hazánkban öt helyszínen hét telephelyen van jelen. Emellett egy október 10-én átadott beruházással egy 23 000 négyzetméteres nemzetközi logisztikai raktár- és irodakomplexummal bővítette hazai jelenlétét. A Pest megyei Pátyon megvalósult fejlesztés az Inpark márkanéven tevékenykedő, állami tulajdonú Nemzeti Ipari Park Üzemeltető és Fejlesztő (NIPÜF) Zrt-vel közös referencia projekt, melynek keretében a Kühne+Nagel egy globális járműipari vállalat számára nyújt majd széleskörű logisztikai szolgáltatásokat. A beruházással 160 új munkahely jön létre, de a következő három évben további létszámbővítés is szerepel a tervek között.

A szállítás és raktározás ágazat bruttó hozzáadott értéke 6,7%-os bővüléssel megközelítette a 2 milliárd forintot volt 2016-ban. Az ágazat részaránya a teljes magyarországi bruttó hozzáadatott értékben 6,5% volt 2016-ban, míg a foglalkoztatottak száma megközelítette a 300 000 főt. A szállítási tevékenység a szolgáltatások külkereskedelmében komoly szerepet játszik: 2017 első félévében a szállítás ágazat szolgáltatásexportja 2,85 milliárd eurót ért el, amivel az ágazat részaránya a teljes szolgáltatásexportban 26,6%-ra emelkedett.

Az immáron 76 stratégiai partner több mint 170 000 embernek ad munkát, és jelenleg több mint 18 000 fővel foglalkoztat több munkavállalót, mint a Stratégiai Együttműködési Megállapodások megkötésének időpontjában. A Kormány jelenleg is 7 olyan Magyarországon tevékenykedő vállalattal tárgyal, amelyekkel tovább bővülhet a stratégiai partnerek száma.

(HIPA)

Magyarország és Svájc kapcsolatai barátiak, a két országnak a jövőben is folytatnia kell szoros együttműködését – mondta Németh Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, miután a Svájci Nemzeti Tanács külügyi bizottságának elnökével tárgyalt csütörtökön az Országházban.

A találkozó után Németh Zsolt közölte: a megbeszélésen kétoldalú és nemzetközi ügyeket is érintettek. Egyetértettek abban, hogy közös érdekük az Európai Unió sikere, és bár Svájc nem tagja az uniónak, a két országnak nagyon hasonló az elképzelése Európa jövőjéről – mutatott rá. Kifejtette: mindkét ország álláspontja szerint az EU-nak nyitottnak kell maradnia az európai partnerek felé.

A politikus kitért rá: Magyarország hálás a Svájci Alap támogatásáért, amely jelentősen hozzájárult a fejlődéshez Magyarországon, és remélhetőleg az alap tevékenysége folytatódik a jövőben.

Bartha Miklós iskoláit Baselben és Beromünsterben, egy katolikus intézetben végezte. Európa leghíresebb grafikai iskolájában, a baseli Kunstgewerbeschuleban Armin Hofmann, a világhírű grafikus tanítványa volt, akinek plakátjai, tervei még a New York-i Museum of Modern Art gyűjteményében is szerepelnek.

Bartha Miklós tanulmányai elvégzése után első feleségével galériát nyitott Baselben. Kezdetektől magyar művészek is előfordultak a galéria programjában, így Fajó János, Hencze Tamás és Haraszty István. Az 1975-ben szervezett magyar avantgarde kiállítás katalógusát és teljes anyagát két német és egy svájci galéria is átvette, egy részét pedig több európai múzeum is felhasználta a kiállításaihoz.

Bartha Miklós a mai napig hű maradt ehhez az irányzathoz, sokat foglalkozik a magyar avantgarde-dal. Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor és más jelentős magyar művészek alkotásai gyakran szerepelnek a galéria programján. Kiállításokat rendeznek és nemzetközi vásárokon is bemutatják a magyar avantgarde alkotásait.

Bartha Miklós szenvedélyesen gyűjti az erdélyi kerámiákat, festett paraszt bútorokat és szőtteseket, és büszke arra, hogy bár évtizedek óta külföldön él, anyanyelvét nem felejtette el, ma is kiválóan beszéli.

A magyar kultúra nemzetközi népszerűsítését, valamint a külföldön élő magyar művészek támogatását szolgáló tevékenysége elismeréseként Bartha Miklós István Svájcban élő műkereskedőnek, a baseli Von Bartha Galéria tulajdonosának Áder János, Magyarország köztársasági elnöke – Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára – a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta. Az elismerést hétfőn a Parlamentben nyújtotta át Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes.

Bartha Miklós 1946. május 27-én született Budapesten. Édesapja Nagyborosnyói Bartha Albert miniszter fia volt. Anyai nagyapja a második világháború alatt a „Donne Suisse” nevű szervezetnek dolgozott. A család 1957 februárjában elhagyta Magyarországot, és Svájcban telepedett le.

Íjgyártó István kulturális és tudománydiplomáciáért felelős államtitkár 2017. november 23-26. között Svájcba utazott, ahol Genfben, Bernben, majd Zürichben megnyitotta a Külgazdasági és Külügyminisztérium által készíttetett Soli deo gloria – A magyar reformáció öt évszázada című kiállítást, valamint megbeszéléseket folytatott a protestáns közösségek magyar és svájci vezetőivel.

Az államtitkár megnyitó beszédeiben hangsúlyozta, hogy a reformáció 500 éves jubileuma jó alkalom a számvetésre, arra, hogy jobban megismerjük és megértsük, miként változtatta meg az egyházat, erősítette a közösségeket, a társadalmat, a nemzetet az elmúlt fél évezredben. A reformáció teológiai forradalmának következében nyugaton a protestáns gazdaságetika a gazdaság megerősödését, s az azt követő politikai és társadalmi megújulást is magával hozta. A magyarság számára a reformáció azonban nem csupán a megújulás, hanem a megmaradás lehetőségét is jelentette, mivel az Oszmán Birodalom 16. századi hódítása után hazánk vált a keresztyén Európa keleti bástyájává.

Íjgyártó István köszönetét fejezte ki Genfben, amiért a kiállítás Kálvin János városába, a reformáció egyik bölcsőjeként számon tartott helyszínre is eljuthatott. Az államtitkár Bernben kiemelte, hogy a kantonban a reformáció hívei szükség esetén fegyverrel is megvédték hitüket. A svájci utazás utolsó állomása Zürich volt, ahol az államtitkár Ulrich Zwingli munkásságáról is megemlékezett: a svájci reformátor Lutherrel egyidőben lépett fel egyházának megreformálásra. A 67 tételből álló tanításait 1519-ben indította útjára, amikor a zürichiek meghívták főtemplomuk lelkészéül.

A svájci utazás során Íjgyártó István meglátogatta a Reformáció Nemzetközi Múzeumát Genfben, ahol a Debreceni Református Kollégium Múzeumának jóvoltából ünnepélyesen átadta Szikszai Hellopoeus Bálint debreceni református lelkész a városban 1566-ban vásárolt, héber nyelvű Bibliájának harmadik kötetét M. Gabriel Montmollin igazgatónak. A két intézmény közötti kölcsönadási megállapodás értelmében a Bibliát a Reformáció Nemzetközi Múzeumában 2018 februárjától állítják ki.

A Soli deo gloria – A magyar reformáció öt évszázada című kiállítást a KKM a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködésben készítette. A 17 tablóból álló kiállítás bemutatja a protestantizmus előzményeit, kialakulásának körülményeit, egyháztörténeti jelentőségét, és szerepét a magyar történelemben, az egyház és a társadalom megújulásában. A kiállítás négy nyelven, magyar, angol, német és francia változatban készült el annak érdekében, hogy a magyar nagykövetségek, kulturális intézetek útján az európai, az észak-amerikai és az ázsiai protestáns hagyományokkal rendelkező országokban, valamint Magyarország szomszédos oroszágainak magyarlakta területein, összesen mintegy 70 helyszínen mutathassák be. A kiállítások és a kísérő rendezvények megvalósítását a Nemzeti Kulturális Alap is támogatja.

A kiállítás svájci megnyitóit az alpesi ország nagy hírű templomaiban tartották: a genfi Madeleine templomban, a berni Francia templomban, valamint a zürichi Neumünster templomban, mindhárom helyszínen ünnepélyes zenei műsor kíséretében.

(Külgazdasági és Külügyminisztérium)

A Visegrádi Csoport 2017/18. évi magyar elnökségének megvalósításában résztvevő Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány megbízásából készült rövidfilm a Visegrádi Együttműködést mutatja be az elnökség magyar nyelvű mottója, a „V4 Közösen” jegyében.

Tájékoztatjuk kedves ügyfeleinket, hogy a jogszabályi környezet 2018. január 1-jétől hatályos változásával a Magyarország közigazgatási határain kívül született gyermekek után járó anyasági támogatás iránti kérelmek, valamint a Fiatalok Életkezdési Támogatása (FÉTÁM) iránti kérelmek – jellemzően a gyermek születésének hazai anyakönyvezéséhez kapcsolódóan, előzetes időpont-egyeztetést követően, személyesen - Konzuli Osztályunkon is kezdeményezhetők.

Az ezzel kapcsolatos információk, valamint az igényléshez szükséges adatlapok itt találhatók meg:

Köldökzsinór Program - Tájékoztató

Anyasági és FÉTÁM-kérelem

FÉTÁM számlanyitási kérelem

Az ügyintézés során felmerülő díjakat készpénzzel nem, kizárólag bankkártyával (kivétel: Post Finance!), illetve egyes, személyes megjelenést nem igénylő ügyek esetében banki átutalással lehet rendezni!

Bankkártya hiányában az ügyfél köteles a befizetést az ügyintézők által kiadott postai utalvánnyal teljesíteni, majd a befizetési bizonylatot haladéktalanul bemutatni a Konzuli Osztályon. 

Felhívjuk figyelmüket, hogy egyes, gyakran előforduló ügyek esetében – pl. az útlevélkérelmek döntő részénél – a megszabott illetéken túl konzuli közreműködési díj felszámolására is sor kerül.

A 2018. január 1-től hatályos díjtábla itt érhető el: 

Szerte a világon január 21-én vette kezdetét az idei ökumenikus imalánc a keresztények egységéért. Ebből az alkalomból a berni Szentháromság-főplébániatemplom és a magyar nagykövetség ünnepi szentmisére hívta a svájci főváros keresztényeit, melynek keretében bemutatásra került a Soli Deo Gloria – A magyar protestáns reformáció 500 éve elnevezésű kiállítás is.

A teljes cikk elérhető itt:

http://www.evangelikus.hu/gancs-peter-bern-imahet

Magyarország és Liechtenstein sok kérdésben szoros szövetséges a nemzetközi szervezetekben - mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán Budapesten.

A tárcavezető Aurelia Frick liechtensteini külügy-, igazságügyi és kulturális miniszterrel találkozott, majd az egyeztetésüket követő sajtótájékoztatón kifejtette: a két ország együttműködik az ENSZ reformja, a nemzetközi büntetőbíróság munkájának megerősítése, valamint Szíria tekintetében egy elszámoltatási mechanizmus kérdésében.

Mint mondta, a két ország tagja annak a csoportnak, amely a világszervezet reformját tűzte ki célul a koherencia és átláthatóság érdekében. A nemzetközi büntetőbíróság munkáját pedig azért szeretnék megerősíteni, hogy szélesebb mandátummal járhasson el az emberiesség elleni bűncselekmények ügyében - mutatott rá. Hozzátette: továbbá az elszámoltatási mechanizmus Szíria esetében azért fontos, mert Magyarország álláspontja szerint a migráció ösztönzése helyett a kiváltó okokat kell kezelni, és ebben segíthet ez a kezdeményezés.

Szijjártó Péter arra is kitért, hogy emellett Magyarország és Liechtenstein abban is szövetségesek, hogy az adómegállapítás- és kivetés joga kizárólagos nemzeti hatáskör. A magyar gazdasági stratégiát az alacsony adókra alapozzák, és kulcsfontosságú, hogy mindenki tartsa tiszteletben, az adómegállapítás- és kivetés joga egy adott ország hatásköre. Magyarország ragaszkodik ehhez, ez versenyképességi kérdés, és csak azok az országok tudnak alacsony adókat megállapítani, amelyek pénzügyileg elég fegyelmezettek ehhez - magyarázta.

Aurelia Frick kiemelte: országa hálás, amiért Magyarország támogatja a kezdeményezéseit az ENSZ-ben.

Mint mondta, bár Liechtenstein nem tagja az Európai Uniónak, sok érdek köti össze Magyarországgal, ezért hatékonyan tudnak együttműködni az ENSZ-ben. Emellett olyan fontos ügyek is összekötik őket, mint a Brexit, amely mindkét országra komoly hatással van - tette hozzá.

Szijjártó Péter kérdésre elmondta: az ENSZ migrációs csomagjának első előterjesztése hétfőn került nyilvánosságra, ezt most elemzik, de az látszik, hogy a főtitkár előreszaladó nyilatkozatát követően tett tagállami panaszok "mintha részben meghallgatásra találtak volna", az általa képviselt migrációpárti megközelítéshez képest mintha bizonyos visszalépések lennének a szövegben. Az elemzés végén javaslatot tesz a kormánynak, hogy Magyarország részt vegyen-e a csomagról folytatandó tárgyalássorozatban, az ügyben jövő héten lehet döntés - közölte.

(MTI)

Új autóalkatrész gyártó üzemet hoz létre Újhartyánban a svájci tulajdonú Rehau-Automotive Kft., a beruházással 727 új munkahely jön létre - jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kedden Budapesten.

A tárcavezető elmondta: a beruházással Magyarország megerősíti a pozícióját az európai autóipar egyik fellegváraként. A digitális korszakra átállás zászlóshajója az autóipar, így az az ország, amely ezen a területen versenyképes, a jövő gazdaságának egészében versenyképes - magyarázta. Hozzátette: az autóipar az egyik leginnovatívabb ágazat, így ez a kulcsa a sikerességnek az új gazdasági korszakban.

Megjegyezte: a Rehau-Automotive komoly nemzetközi vállalat, ezért is megtisztelő, hogy nagyon erős regionális versenyben Magyarország mellett döntött a beruházással.

Kiemelte, hogy a magyar járműipar gazdaságtörténeti rekordot döntött 2017-ben, a termelési értéke 8 ezer milliárd forint fölé ment, és már 165 ezren dolgoznak ebben az ágazatban.

Markus Grundmann vezérigazgató hangsúlyozta: olyan gyártóüzemet építenek Újhartyánban, amely a világ legmodernebb létesítményei közé fog tartozni.

Tájékoztatása szerint a Rehau új üzemében lakkozott külső alkatrészeket, például lökhárítókat és légterelőket gyárt majd. Összesen mintegy 150 millió eurót szánnak az építkezésre, a beépített terület nagysága 63 ezer négyzetméter lesz - közölte.

Simon Róbert Balázs (Fidesz) országgyűlési képviselő üdvözölte, hogy a cég 400 embert foglalkoztató győri telephelyén 75 új állást hoz létre. A legnagyobb kihívást a szakképzett munkaerő biztosítása jelenti a térségben, de Győr tudja ezt biztosítani - fogalmazott.

Pogácsás Tibor (Fidesz) országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy az újhartyáni beruházás helyszíneként szolgáló terület, Pest megye keleti része elmarad a megye többi részétől az ipari fejlettséget és a foglalkoztatottságot tekintve, ezért egy ilyen beruházás egyértelműen hasznos itt. Ez lehetőséget teremt, hogy a környékbeli települések megtartsák a lakosságukat - közölte.

(MTI)

A Külgazdasági és Külügyminisztérium Konzuli Szolgálata létrehozta a Konzuli Tájékoztatási és Ügyeleti Központot, melyet egy zöld számon hívhat munkaidőben tájékoztatási ügyekben, illetve 7/24- ben (a hét minden napján, éjjel-nappal) külföldi bajba kerülés, segélyhívás esetén.

A Konzuli Tájékoztatási és Ügyeleti Központ az alábbi szolgáltatásokkal kapcsolatosan ad általános tájékoztatást magánszemélyeknek:

• Utazási tanácsok
• Konzuli segítségnyújtás lehetőségei
• Tájékoztatás konzuli védelemről 

A Konzuli Tájékoztatási és Ügyeleti Központ tájékoztatási és ügyeleti vonala a Magyarországról ingyenesen hívható 06 80 36 80 36 zöld számon érhető el.

Konzuli segítség kérés esetén, szöveges üzenet is küldhető az alábbi alkalmazásokkal:

Viber: 06 30 36 36 555 és WhatsApp: 06 30 36 36 111 számokon

Ügyeleti szolgáltatásunk egyelőre az alábbi országokban található külképviseleteinken kerül bevezetésre:

• Ausztria
• Dánia
• Finnország
• Franciaország
• Görögország
• Hollandia
• Írország
• Nagy-Britannia (Anglia)
• Németország
• Norvégia
• Olaszország
• Portugália
• Spanyolország 
• Svájc
• Svédország

Külföldön történt bajba jutás esetén munkaidőben (8:00-16:30) forduljon a legközelebbi magyar nagykövetség Konzuli Hivatalához, a Konzuli Szolgálat oldalán található vonalas telefonszámon! Munkaidőn túl (16:30-8:00) hívja az alábbi központi ügyeleti telefonszámot Magyarországon: 06 80 36 80 36 (külföldről: 00 36 80 36 80 36), vagy írjon szöveges üzenetet Viber: 06 30 36 36 555 és WhatsApp: 06 30 36 36 111 elérhetőségeinkre!

Isten hozott mindenkit a magyar szabadság ünnepén! Tisztelettel köszöntöm a Békemenet résztvevőit. Külön nagyrabecsüléssel köszöntöm lengyel barátainkat. Összetartozásunk természetes, összekapaszkodásunk erőforrás. Kossuth apánk idejében azt írták: Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és ereje a másik életének és egészségének feltétele. Ma sincs ez másként. Ha Lengyelország erős, akkor Magyarország sem veszhet el. Ha mi vagyunk erősek, segíthetünk lengyel barátainknak. Ezért a Békemenet most nem csupán a haza ügyéért való felsereglés, hanem Lengyelország melletti kiállás is. Tiszteletet Lengyelországnak! Tiszteletet Magyarországnak!

Ismét eljött a nap, tisztelt ünneplők, amely minden magyar ember szívét fölemeli. Az a nap, amikor magyar nyelven írták be a világtörténelem nagykönyvébe a szót: szabadság. Ezen a napon sokan jövünk össze, ünnepeljük a bátrakat, fejet hajtunk a hősök emléke előtt. Ma különösen sokan gyűltünk össze. A tisztelgésen túl ennek most különleges oka és célja van. Alig több mint három hét múlva ismét Magyarország sorsáról döntünk, és ezen a választáson nem négy év lesz a tét. Tudtam, hogy sokan leszünk, és tudtam, hogy elszánt arcokat fogok itt látni. Ma éppen erre van szükségünk. Komolyságra és elszántságra, mert ma komoly dolgokat kell megbeszélnünk egymással. Éppen olyan komoly dolgokat, mint 170 éve kellett. Mi vagyunk a 48-as forradalmárok és szabadságharcosok örökösei, ezért éppúgy, mint 170 éve, ma is egyenesen és őszintén kell beszélnünk. Ha nem mondjuk meg világosan, hogy mi történik Magyarországgal, és miért történik, ami történik, akkor senki nem fogja megérteni. S ha nem értjük meg, nem is hozhatunk jó döntést három hét múlva. Ezért egyenesen, megalkuvás és szemérmeskedés nélkül kell beszélnünk. Petőfiék világosan megmondták: rabok legyünk vagy szabadok? Mindenki értette, és mindenki tudta is, mi a válasz erre. Sok mindent vittünk már végbe közösen az elmúlt harminc év során. Sok nagy harcot és emlékezetes csatát vívtunk meg együtt, de a legnagyobb dolog, amit életünkben véghezvihetünk, a legnagyobb csata, amit együtt megvívhatunk, még előttünk van. S minden jel szerint éppen most van előttünk. A helyzet úgy áll, kedves Barátaim, hogy el akarják venni az országunkat. Nem egy tollvonással, mint száz éve Trianonban. Most azt akarják, hogy néhány évtized alatt önként adjuk át másoknak, más földrészről érkező idegeneknek, akik nem beszélik a nyelvünket, nem tisztelik a kultúránkat, törvényeinket és életformánkat, akik le akarják cserélni a miénket a sajátjukkal. Azt akarják, hogy mostantól egyre inkább ne mi és ne a mi leszármazottaink éljenek itt, hanem valaki mások. Nincs ebben semmi túlzás. Nap mint nap látjuk, hogy nagy nyugat-európai népek és nemzetek lépésről lépésre, kerületről kerületre, városról városra veszítik el az országukat. A helyzet úgy áll, hogy azok, akik a határaiknál nem akasztják meg a bevándorlást, elvesznek. Lassan, de biztosan felemésztik őket. Mindezt külső erők és nemzetközi hatalmak akarják ránk kényszeríteni, itthoni csatlósaik segítségével, és a küszöbön álló választást jó alkalomnak látják erre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1848 öröksége, hogy Magyarország legyen szabad, független és magyar ország. Ebben benne van minden, amire ma szükségünk lehet. Ahogy Széchenyi mondta: nemzeti csinosodás, kiművelt emberfők és magabíró ország, majd hozzátette: sokan gondolják, Magyarország volt, én azt szeretném hinni: lesz. Ma azt válaszolnánk a grófnak, hogy Magyarország volt is, van is, a kérdés most az, hogy lesz-e. Vagyis, kedves Barátaim, mi nem csupán egy választást akarunk megnyerni, hanem a jövőnket. Európa és benne mi, magyarok egy világtörténelmi fordulóponthoz érkeztünk. Még sohasem feszültek egymásnak ilyen nyíltan a nemzeti és a globalista erők. Egyik oldalon mi, a nemzeti érzelmű milliók, a másik oldalon a világpolgár elit. Egyik oldalon mi, akik hiszünk a nemzetállamokban, a határok védelmében, a család és a munka értékében, és velünk szemben azok, akik nyitott társadalmat, határok és nemzetek nélküli világot, újfajta családokat, leértékelt munkát és olcsó munkást akarnak, amely fölött átláthatatlan és számon kérhetetlen bürokraták serege uralkodik. Nemzeti és demokratikus erők az egyik, nemzetek feletti és antidemokratikus erők a másik oldalon. Így áll a helyzet Magyarországon 24 nappal a választás előtt.

Tisztelt Ünneplők! Tisztelt Békemenet!

Messze még az elvégzendő munka vége, de az elmúlt nyolc év eredményei magukért beszélnek. Ezekre emlékeztetni fontos, de nem elég. Európa és Magyarország egy civilizációs küzdelem kellős közepén áll. Egy népvándorlással nézünk szembe, amely életünk eddigi rendjét és életmódunkat sodorja veszélybe. Egyszerre kell tehát megvédeni az eredményeinket, és harcba szállni azért, hogy egyáltalán legyen értelme folytatni. Életmódunk megóvása nélkül minden értelmét veszti. Ha nem lesz magyar az ország, mi végre a csinosodás? Ne áltassuk magunkat, nekünk nem a vérszegény ellenzéki pártocskákkal kell megküzdenünk, hanem egy birodalommá szervezett, nemzetközi hálózattal. Külföldi konszernek és belföldi oligarchák által kitartott média, hivatásos béraktivisták, bajkeverő tüntetésszervezők, a nemzetközi spekulánsok által fizetett NGO-k láncolata, amit Soros György neve foglal össze, és ő testesít meg. Ezzel a világgal kell megküzdenünk, hogy megvédjük a sajátunkat. A jó katona nem azért harcol, mert gyűlöli azt, ami szemben áll vele, hanem mert szereti azt, ami mögötte van, szereti Magyarországot és a magyar embereket.

Tisztelt Ünneplők!

Mi a keresztény kultúrából nőttünk ki, különbséget teszünk az ember és a tettei között. Mi sohasem gyűlöltünk, és nem is fogunk gyűlölni senkit. Épp ellenkezőleg: mi továbbra is hiszünk a szeretet és az összefogás erejében, de harcolni fogunk az ellen, amit Soros György birodalma Magyarországgal tesz és tenni akar. Ez a mi hazánk, ez a mi életünk, nincs nekünk másik, ezért küzdeni fogunk érte a végsőkig, és nem adjuk fel soha. Tudjuk, hogy végül minden választókerületben ők állnak majd szemben a mi jelöltjeinkkel. Nekik az a feladatuk, hogy hatalomra kerülve végrehajtsák a nagy tervet. A nagy tervet, hogy a bevándorlók útjában álló Magyarországot megtörjék, és először bevándorlók ezreit, aztán tíz- és tízezreit telepítsék be néhány év alatt Magyarországra. Ezekben a számokban nincs semmi túlzás. Európa már most invázió alatt áll. Ha hagyjuk, a következő egy-két évtizedben tíz- és tízmilliók indulnak meg Európába Afrikából és a Közel-Keletről. Európa nyugati része feltartott kézzel nézi mindezt. Aki felteszi a kezét, saját magát fegyverzi le, sorsáról többé nem maga dönt. A legyőzöttek történelmét mások írják tovább. A nyugat-európai fiatalok még látni fogják, amikor kisebbségbe kerülnek a saját országukban, és elveszítik az egyetlen, otthonnak nevezhető helyet a világon. Olyan erők jelentek meg, amelyeket már régen látott a világ. Afrikának tízszer annyi fiatalja lesz, mint Európának. Ha Európa nem tesz semmit, ránk fogják rúgni az ajtót. És Brüsszel nem védi meg Európát, a bevándorlást nem megállítani, hanem támogatni és szervezni akarja. Fel akarja hígítani, ki akarja cserélni Európa népességét, odadobja kultúránkat, életformánkat és mindazt, ami minket, európaiakat elválaszt és megkülönböztet a világ más népeitől. Sovány vigasz, hogy az európai népek nem fognak megbocsátani azoknak a vezetőknek, akik az emberek megkérdezése nélkül teljesen megváltoztatták Európát. Legyünk büszkék arra, hogy mi voltunk az egyetlen ország az egész unióban, akik megkérdezték az embereket, vajon akarnak-e tömeges bevándorlást.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

Három hét múlva választunk. A pártlistákat közzétették, a jelölteket nyilvántartásba vették. Ismerjük őket. Vannak, akikkel harminc, és vannak, akikkel tíz éve hadakozunk. Bár néha úgy tűnik, inkább száz éve. Nem lehetnek illúzióink. Okuljunk a múltból. Maguk ismerték el, hogy képesek reggel, délben és este is hazudni levegővétel nélkül. Arra kell készülnünk, hogy a mi jelöltünkkel végül mindenütt egy Soros-jelölt áll majd szemben. Meglehet, színleg többen is indulnak, némelyek behúzott kézifékkel, mások visszalépnek az utolsó pillanatban, megint mások úgy tesznek, mintha ők ott se lennének. Arra is készülnünk kell, hogy álruhában is próbálkoznak majd, legutóbb is elbújtak egy függetlennek álcázott jelölt mögé. Nem merik nyíltan vállalni a gazdájukat. Tudják, ha nyíltan kiállnak az ország színe elé, és elmondják, kinek a zsoldjában állnak, semmi esélyük. Mindenki tudja, hogy mi, a bevándorlást ellenző magyarok vagyunk többen. Ellenfeleinknek csak úgy van esélyük, ha sikerül a táborunkat megosztani, ha sikerül megbontani az egységünket. Az a céljuk, hogy bármiről legyen szó, csak arról a veszélyről ne, amely Magyarországot fenyegeti. Ellenfeleink is tudják, most évtizedekre eldőlhet Magyarország sorsa. Ezért semmitől sem riadnak vissza. Nem érvelnek, hanem cenzúráznak, nem vívnak, hanem csípnek, rúgnak, harapnak, és a gyűlölet magvait szórják szét, amerre csak járnak. Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre se az erőnket, se az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet. Csak a küldetésünkre, csak a közös célunkra, Magyarország megvédésére fordítsuk az erőnket. Ne feledjük a választási harc első törvényét: egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló, és mindenkire szükségünk van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudom, hogy ez a küzdelem mindenkinek nehéz. Megértem, ha néhányan meg is vannak ijedve. Érthető, mert olyan ellenféllel kell harcolnunk, amely másmilyen, mint mi vagyunk. Nem nyíltsisakos, hanem rejtőzködő, nem egyenes, hanem fortélyos, nem becsületes, hanem alantas, nem nemzeti, hanem nemzetközi, nem a munkában hisz, hanem pénzzel spekulál, nincs saját hazája, mert úgy érzi, övé az egész világ. Nem nagyvonalú, de bosszúálló, és mindig a szívet támadja, különösen, ha az piros, fehér és zöld. De, kedves Barátaim, mindig is tudtuk, hogy nem babra megy a játék. A magyar történelem hozzászoktatott, hogy olyasmiért is küzdenünk kell, ami szerencsésebb népeknél természetes. Mifelénk elég egyetlen megingás, elég egy ügyefogyott kormány, egy félrecsúszott választási eredmény, és már úszik is minden, amiért keményen és évekig megdolgoztunk. Ez itt olyan huzatos szeglete a világnak, ahol a történelem nemigen hagy nyugtot; hiába érezzük, hogy igazán megérdemelnénk már. Elődeink jól mondták: gyáva népnek nincs hazája, s mi össze is szedtük a bátorságunkat, ha kellett. Sohasem volt könnyű. Nézzenek csak itt, a téren álló szobrokra. Andrássyt halálra ítélte a bécsi császár. Rákóczi száműzetésben halt meg. Kossuthot elűzték a labancok. Tisza Istvánt lelőtték a kommunisták. Sohasem ment könnyen, de a végén mégis mindig mi győztünk. Végül csak hazaküldtük a szultánt a janicsárjaival, a Habsburg császárt a labancaival, a szovjeteket az elvtársaikkal, és most hazaküldjük Gyuri bácsit is a hálózatával egyetemben. Arra kérünk, menj vissza Amerikába, és boldogítsd inkább az amerikaiakat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kész rejtély, hogy ennyi vész után hogyan kerekedtünk mindig felül, s hogy lehet, hogy ezer év után is még mindig itt vagyunk? Talán azért, mert mindig tudtuk, hogy létezésünknek van értelme saját magunkon kívül. Mindig tudtuk, van itt egy kultúra, lélek és szellem, ami évszázadokon át felemelte a szíveket, vigasztalta az embereket, és ami minket is éltet. Nekünk van még egyesítő és egységesítő eszménk, megvan a nemzeti önbecsülésünk. Nem sodródtunk olyan távol a kereszténységtől, hogy a horgonykötelünk elszakadjon. Persze a hit nálunk is meginog néha. A nemzeti büszkeség is behorpad olykor, de soha nem adtuk föl őket, így nem is vesztek el, ezért újra és újra föltámadnak, kiáradnak és meghódítják a szíveket.

Tisztelt Ünneplők!

Tudjuk, mi sem vagyunk hibátlan nép, és a mi történelmünkben is akadtak sötét órák és hideg napok, de biztosak vagyunk abban is, hogy többet adtunk a világnak, mint amennyit kaptunk tőle. A magyarok nélkül szegényebb lenne a világ, fájdalmasabb volna Közép-Európa történelme, és nélkülünk rosszabb hely lenne a Kárpát-medence is. Van tehát jogunk a létezésre. Ezért nincs okunk félni most sem. Csak annyit kell mondanunk, hogy aki magyar, velünk tart, és győzni fogunk. Újra és újra győzni fogunk, mert Magyarország a magyaroké.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplők!

2010-ben, amikor talpra álltunk, fellázadtunk, és harcolni kezdtünk a magyarokért Brüsszelben és a többi birodalmi központban, még egyedül voltunk. De aztán megjöttek a lengyelek, a szlovákok és a csehek. Aztán Amerika bevándorlásellenes elnököt választott, és a britek is saját útjukra léptek. Izrael máig kitart. Aztán Ausztriában a hazafiak átvették a hatalmat, és az olaszok is nemet mondtak a bevándorlásra. A kérdés már csak az, mi, magyarok tanultunk-e mások hibájából? Megértettük-e, hogy csak egyszer lehet elrontani, ha egyszer elvétettük, vége. Újabb esély, pótvizsga nincs. Ha átszakad a gát, akkor beözönlik az áradat, és a kulturális megszállás visszafordíthatatlanná válik. Tétként most a jövő van feltéve az asztalra. Ezért most szeretnék külön is szólni a fiatalokhoz. Mikor tennénk, ha nem március 15-én?

Kedves Fiatalok!

Lehet, hogy most úgy érzitek, tiétek az egész világ, hogy ide nekem az oroszlánt is. És igazatok van. A nagyra törés hiánya maga a középszerűség. És az élet semmire sem jó, ha nem kezd vele valamit az ember. De a Ti életetekben is eljön a pillanat, és rá fogtok ébredni, hogy kell egy hely, egy nyelv, egy otthon, ahol az ember az övéi között, biztonságban és szeretetben leélheti az életét. Egy hely, ahová visszatérhettek, ahol megérezhetitek, hogy az élet nem hiábavaló, és a végén sem hullik a semmibe. Hozzáadódik és beépül az ezeréves nagyszerű alkotásba, amit egyszerűen csak hazának, magyar hazának nevezünk. Tisztelt Magyar Fiatalok, most a hazának van szüksége Rátok. A hazának van szüksége Rátok, gyertek, és harcoljatok velünk, hogy amikor majd nektek lesz szükségetek a hazára, még meglegyen a hazátok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt hiszem, mindent megbeszéltünk. Felszerszámoztunk, felnyergeltünk, és felkészültünk az előttünk álló háromhetes választási hadjáratra. Már csak az maradt hátra, hogy a Jóisten segítségét kérjük. Most nem énekelve, ahogy szoktuk, hanem prózában, versben, ahogy Kölcsey Ferenc tanította nekünk. Ilyet eddig még nem csináltunk, próbáljuk meg együtt. „Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt!” Magyarok! Magasba a zászlókat! Menjetek és harcoljatok! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Fel, győzelemre!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

A kormány legfontosabb feladata: biztosítani a biztonsághoz való jogot - hangoztatta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Genfben Magyarországnak a migrációról szóló kormányjelentését magyarázva és védve az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában.

Felszólalását azzal kezdte, hogy a magyar nép történelme bővelkedett szabadságharcokban, ezért a magyarok igazán tudják értékelni az emberi jogokat. Három alapjogot emelt ki, a biztonsághoz, a munkához és a családalapítás, otthonteremtés biztosításához fűződőt, melyeket - mint fogalmazott - minden kormánynak feladata biztosítani.

"A magyar embereknek joguk van olyan biztonságban élni, hogy ne kelljen rettegniük terrortámadásoktól, hogy megóvják magukat a párhuzamos társadalmak létrejöttének biztonsági kockázataitól" - mondta, majd emlékeztetett arra, hogy 2015-ben 400 ezer illegális bevándorló vonult keresztül Magyarországon alapvetően fittyet hányva a nemzetközi és nemzeti szabályokra, a magyar viselkedési, morális normákra. Ezért Magyarországra kormánya nemet mond minden olyan kezdeményezésre, amely az illegális bevándorlást segíti, ösztönzi. Emiatt Magyarországot nagyon sok nemzetközi támadás érte és éri, hiszen nemet mondott az Európai Unió kötelező kvótarendszerére, és jelenlegi formájában nem támogatja az ENSZ migrációs kompaktját sem - tette hozzá.

A magyar kormány garantálja a magyar embereknek a biztonsághoz való jogot, nem enged be és nem is fog beengedni illegális bevándorlókat - folytatta, emlékeztetve az utóbbi két év nyugat-európai terrorcselekményei és a bevándorlás közti összefüggésre. Hozzátette, hogy a magyar kormány biztosította a véleménynyilvánítás jogát állampolgárainak nemzeti konzultáció és népszavazás révén, és a magyarok egyértelműen nemet mondtak az illegális bevándorlásra.

"A magyar embereknek azonban ahhoz is joguk van, hogy ezt a véleményüket mindenki tartsa tiszteletben" - hangsúlyozta Szijjártó Péter. Hozzátette: Magyarország kormánya mindent megtesz azért, hogy a jövőben is kizárólag a magyar emberek dönthessenek arról, kikkel akarnak együtt élni, hogy ki jöhet be Magyarországra, és ki nem.

Az ENSZ fórumain a multikulturális társadalomról folyó vitával kapcsolatban megjegyezte, hogy egy egységes, rendezett homogén társadalom semmivel sem ér kevesebbet egy multikulturálisnál.

Kitért arra, hogy az NGO-k nemzetközi érdekeket képviselnek, a magyar kormány viszont a magyar nép érdekét.

"Számunkra a magyar emberek biztonsága a legfontosabb, a nemzetközi NGO-knak pedig nem. Hamis az a beállítás, miszerint az NGO-k képviselnék a magyar, vagy bármely más társadalom álláspontját. Az NGO-kat soha senki semmire nem választotta meg. A népakaratot legitimen a parlamentek és a kormányok képviselik" - hangsúlyozta hozzátéve, hogy Magyarországon a személyi jövedelemadó 1 százalékának mozgását tekintve, jól kimutatható, mekkora az NGO-k lakossági támogatottsága, nevezetesen igen csekély. Az Amnesty Internationalnek például a 4,5 millió adófizetőből mindössze 193 ember adta oda adója 1 százalékát, a Magyar Helsinki Bizottságnak - amely rendre támadja a kormányt, és úgy lép fel, mint a társadalom képviselője - 516-an "adóztak" - mondta a miniszter.

"Az NGO-k azért támadják a magyar kormányt, mert az határozottan bevándorlás ellenes. Önöket folyamatosan meg fogják keresni a bevándorláspárti NGO-ok, el fogják mondani, hogy milyen rossz, amit a magyar kormány csinál, de ez minket nem tántorít" - adta értésre hozzátéve, hogy a magyar kormányt támadó NGO-k nagy része Soros György hálózatához tartozik.

Ezek után áttért a munkához való jogra, kifejtve, hogy a magyar kormány minden állampolgár számára megteremti, hogy ezzel élhessen. 2010-ben 12 százalék fölött volt a munkanélküliségi ráta, most pedig 3,8 százalék, ami nagyon közel van közgazdaság-elméletileg a teljes foglalkoztatottsághoz. Emellett 8 év alatt a reál átlagkereset 36 százalékkal nőtt, a minimálbér pedig 88 százalékkal - sorolta az adatokat.

A miniszter hangsúlyozta, hogy Magyarország nem migrációval akarja megoldani demográfiai gondjait, hanem megfelelő családpolitikával, gyermekvállalást ösztönző adópolitikával.

Szijjártó Péter végezetül még egyszer leszögezte, a biztonság biztosítása az első, a legfontosabb feladat, mindennek az alapja, és hogy a magyar kormány ebből nem enged.

(MTI)

Jó estét kívánok mindenkinek! Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Győztünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Magyarország ma nagy győzelmet aratott. Néhány visszafogott és szabatos mondatot szeretnék most mondani, mert amikor ilyen eredményt ér el az ember, akkor érvényes az a bölcsesség, hogy most kell szerénynek lenni, mert most van mire. Ezért engedjék meg, hogy először is elmondjam, hogy gratulálok a választópolgároknak. Köszönjük, hogy eljöttek és részt vettek a választáson. A magas részvétel minden kétséget zárójelbe tett. Külön is szeretnék köszönetet mondani és elküldeni, kifejezni a hálánkat azért a hűségért, amit azoktól kaptunk, akik a Fideszre és a Kereszténydemokrata Néppártra szavaztak, és kitartottak mellettünk az elmúlt években. Szeretnék köszönetet mondani a külhoni magyaroknak, akik segítettek megvédeni az anyaországot. Köszönetet szeretnék mondani lengyel barátainknak, Kaczyński elnök úrnak és Morawiecki miniszterelnök úrnak, akik eljöttek és támogattak bennünket. Köszönetet szeretnék mondani a segítőknek, az önkénteseknek. Csak annyit mondok Nektek: jó volt Veletek harcolni! És szeretnék külön is köszönetet mondani azoknak, akik imádkoztak értünk és értem. Köszönjük, hálásak vagyunk! Szeretnék köszönetet mondani minden segítő, aktivista, jelölt családtagjainak, akik kellő türelemmel viseltek bennünket, és minden támogatást megadtak. Külön szeretnék köszönetet mondani feleségemnek, Anikónak. És ami az eredményt illeti, kedves Barátaim, azt tudom mondani ma este Önöknek, Nektek, hogy egy nagy csata van mögöttünk, sorsdöntő győzelmet arattunk, lehetőséget kaptunk, lehetőséget teremtettünk magunknak, hogy megvédjük, megvédhessük Magyarországot. Még nem tartunk ott, a mi hazánk, Magyarország még nem tart ott, ahol szeretnénk, de már elindult a saját maga által választott útján. Együtt fogunk ezen az úton végigmenni. Mindent köszönök.

Soli Deo gloria!